Akadálymentes Címlap   FŐOLDAL   
Elszállított gépjárművek
Legfrissebb hírek, programok
Első kézből...

... ahogyan Szöllősi Ferenc polgármester gondolja, látja, érzi...

Interjúk, beszédek, írások

Pécel Városa a Facebookon

Új Széchenyi Terv

 Pécel szennyvíz tisztításának hosszú távú megoldása címet viselő európai uniós támogatású projektről hírek, információk
(KEOP-1.2.0/ 09-11-2011-0028)

 


Pécel Város Önkormányzat szervezetfejlesztése a lakosságot érintő szolgáltatás racionalizálása érdekében

(ÁROP-3.A.2-2013-2013-0005)

ÁROP-3.A.2-2013-2013-0005 sajtóközlemény

Fogyasztóvédelmi panasziroda és tanácsadó szolgálat Pest megyében

Hibás terméket vásárolt? Nem felel meg a szolgáltatás? Amennyiben magánszemélyként, mikro-, kis- és középvállalkozásként, civil szervezetként, társasházként nem tudja rendezni fogyasztói jogvitáját egy vállalkozással, vegye igénybe a Pest Megyei Békéltető Testület segítségét. Az eljárás egyszerű, gyors és ingyenes.

Ide kattintva léphet a panaszorida és tanácsadó szolgálat oldalára

Szűcs Lajos országgyűlési képviselő
Ki olvas minket?
Oldalainkat 128 vendég böngészi

A honlap fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló ÁROP-3.A.1/A-2008-0052 Pécel Város Polgármesteri Hivatala szervezetfejlesztése projekt keretében történik.

Honlaptérkép

Kapcsolat a webmesterhez

Sablonválasztó
Belépés
A fórumhoz való hozzászóláshoz regisztráció, illetve belépés szükséges!



Megemlékezés nemzeti ünnepünkön

alt

„Az 1956-os forradalmat vérbe fojtották. Sokáig kellett várnunk arra, hogy a magyar nép követelései megvalósuljanak. Nemzetünk óhaját és akaratát az 1989-es rendszerváltás váltotta valóra: Magyarország független, szabad, demokratikus jogállammá vált, ekkor lett október 23 nemzeti ünnepünk, ezután volt szabad büszkék lennünk '56 hőseire” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Szöllősi Ferenc polgármester az 1956. évi forradalom és szabadságharc 58. évfordulójának, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának emlékére rendezett városi ünnepségen a Szemere Iskola aulájában október 23-án. A program színvonalát a PIOK Gimnáziumi Intézményegység diákjainak és tanárainak műsora, Vitéz Almási László János megemlékezése, az Ossó János Fúvószenekar, valamint a Petőfi Sándor Férfikórus műsora színesítette. A szemerkélő esőben az ünnepség a Kálvin téren az „1956-os emlékkő” megkoszorúzásával folytatódott.

 

alt

Gimnazisták megemlékező műsora

alt

Vitéz Almási László János megemlékezése

 

A következőkben közreadjuk Szöllősi Ferenc ünnepi beszédét.

MENNYBŐL AZ ANGYAL

MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az álomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyből az angyal.

(New York,1956.)


Tisztelt ünneplő közönség!

Szeretettel köszöntöm önöket október 23.-i megemlékezésünk alkalmából.
Engedjék meg, hogy néhány mondatban összefoglaljam azt, hogy mi történt 1956 októberének végén.
Az 1956-os forradalom a nemzet diktatúra és szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca volt. Az egyetemi diákság békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án és Csepelen, november 11-én fejeződött be, ahol az utolsó maroknyi ellenálló csapatot is leverték. Közel 3000 honfitársunk vesztette életét a harcokban, és csaknem 20 ezren sebesültek meg. A győztesek bosszúja kegyetlen és hosszan elhúzódó volt. A rettenetes megtorlás elől menekülve, kettőszázötvenezer magyar hagyta el szülőföldjét.
Nekünk, akik csak a könyvekből és a híradásokból ismerjük a forradalom történetét, ez elképzelhetetlen és érthetetlen. És mégis: 1956 október 23-a a magyarság egyik legnagyobb és legbátrabb szabadságharcaként írta be magát történelmünkbe.
Az 1956-os forradalom közös élménye a mindenekfelett álló nemzeti egység volt, a felszabadulás az önállóság eufórikus öröme. Az, hogy együtt van az ország, együtt dobban minden szív, és együtt kiáltja a világba: szabadságot akarunk! Le az önkényuralommal, le a szolgasággal!
Mi volt a célja legkisebbtől a legnagyobbig minden magyar forradalmárnak? Szabad és független Magyarország, ahol nincs elnyomás és hazugság. Ahol minden ember annyit ér el, amennyi energiát, munkát belefektet az életébe. Ahol lehetősége van arra, hogy önmaga és gyermekei számára megteremtse a jobb életet, és a jobb élet lehetőségét.
Tisztelt Hölgyeim es Uraim!
Az 1956-os forradalmat vérbe fojtották. Sokáig kellett várnunk arra, hogy magyar nép követelései megvalósuljanak.
Nemzetünk óhaját és akaratát az 1989-es rendszerváltás váltotta valóra: Magyarország független, szabad, demokratikus jogállammá vált. Ekkor lett október 23. nemzeti ünnepünk, ezután volt szabad büszkék lennünk '56 hőseire.
Emlékezzünk a nemzet egységére, a hősiességre, a bátorságra, a hűségre, az áldozatkészségre. Emlékezzünk saját hazánk nagyszerűségére, példamutatására, emlékezzünk azokra az emberekre, akik elismerést, megbecsülést és dicsőséget szereztek a magyar népnek az egész világon. Soha ne feledjük, hogy azoknak az örökösei vagyunk, akik egy új korszak beköszöntét alapozták meg tetteikkel.
A forradalom céljai 1956-ban nem tudtak megvalósulni, de a kommunista világrendszer ezt a megrázkódtatást már sosem tudta kiheverni.
'56 nevesített és névtelen hősei üzenetet küldenek és példát mutatnak nekünk. Ezért nem elég, ha emlékszünk áldozatukra, üzenetüket kötelességünk megérteni és végrehajtani. Ha nem ezt tesszük, ha a saját életünkben nem törekszünk arra, hogy példájukat magunkévá tegyük, akkor áldozatuk felesleges volt.
Camus szavait idézem:
„A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”
És mi történt? Fél évszázadon át, nem hogy igazolta a világ, de ünnepelte és hatalmon tartotta őket.
Pedig az 1956-os forradalom üzenete sokrétű és sokszínű. Olyan magasztos érzületeket ötvöz, mint nemzeti egység, bátorság, önfeláldozás, példamutatás. A magyar nép hitvallása a szabadság mellett egy olyan népé, amely megmutatta: nem kér a hamis és torz ideológiákból, nem kér a megalázó szolgaságból.
Az 56-os hősök üzenetéből most a példaértékű összefogást emelem ki. Hiszen ha körülnézünk a világban, láthatjuk, mi több a bőrünkön érezhetjük, hogy soha nem volt ekkora szükség az összefogásra és az összetartásra, mint napjainkban, és soha nem értékelődött ennyire fel a közösségi szemlélet. A szeretet, az empátia, a szolidaritás előtérbe kerültek, mert társadalmi különbségek olyan ütemben nőnek, mint korábban soha.

alt

Szöllősi Ferenc beszél

Ha azt mondom, hogy nagyon nehéz gazdasági helyzetben van az ország, közhelyesebben, ugyanakkor tényszerűbben nem is fogalmazhatnék. Nap mint nap halljuk, látjuk, hogy magyarok tömege küzd mindennapi létéért mindenfajta pozitív jövőkép nélkül. Néhányuknak sikerül, a többségnek azonban nem.
Nap mint nap találkozunk nem régen még biztos körülmények között élő barátainkkal, akik mára földönfutóvá váltak. Sokuknak gyermekeik étkeztetése is megoldhatatlan gondot jelent.
Kikapcsolt villany, elzárt gáz, lekorlátozott vízfogyasztás. Ugye milyen ismerős kifejezések.
Soha ilyen tömegben nem éltek valódi mélyszegénységben embertársaink. Vajon mikor éri el társadalmunk azt a határt, melyet még elviselni képes?
Mindannyian rettegünk attól a gondolattól, hogy gyermekeink megismerhetik, megtapasztalhatják 56 valóságát, a háború borzalmát. Amikor családot alapítunk a szemünk előtt a béke, a biztonság, a valós erkölcsi értékek eszméi lebegnek. Hadd kérdezzem meg, ezt éljük most? Vagy inkább egy végtelenül önző, cinikus, erkölcstelen, jövőkép nélküli világot élünk, ahol a valóságos értékek, mint szeretet, becsület, kölcsönös megbecsülés eltűnni látszanak. Szemmel látható, füllel hallható az európai fiatalok lázongása a nemzetközi méreteket öltő rabszolgagyár ellen. Tényleg ilyen jövőt kell építenünk? Valóban ilyen jövőt szánunk gyermekeinknek?
Remélem, hamarosan eljön annak az ideje, hogy számonkérhessük mindazokat világviszonylatban, akiknek ezt a nagyon sötét jövőt köszönhetjük.
A manapság tapasztalható egzisztenciálisan kilátástalan, mélységes morális és gazdasági válsággal küszködő társadalmi viszonyok között, meg kell találnunk annak a módját, hogyan éljük meg, és hogyan éljük túl ezt a nehéz időszakot.
Mert kétségünk sincs, talpon kell maradnunk, és amennyire erőnkből, energiánkból telik, még fejlődnünk is kell.
Csak egy használható módszer van: Össze kell fognunk és együtt kell dolgoznunk. Mindenkinek a munkája értékes, minden egyes tettnek, bármilyen kicsinynek is tűnik, jelentősége van. Mert ezek az aprónak látszó cselekedetek összeadódnak, és együtt sokkal nagyobb súllyal változtatják jelenünket, alapozzák meg közös jövőnket.
A közösségi szerepvállalás elsősorban nem önmagunk miatt fontos. Fontos azért, mert nekünk, felnőtteknek, példát kell mutatnunk összefogásból a minket követő generációnak. Nem szabad várnunk a külső segítségre, mert arra egyre kevesebb az esély. Gondolkodjunk, dolgozzunk együtt, fejlesszünk, építsünk, tegyük jobbá környezetünket a magunk erejéből.
A közös cselekvés eredménye soha nem marad el: városunk élhetőbb, szerethetőbb, és ami fontos: a mi városunk lehet. Meggyőződésem, hogy az összefogás, az együttműködés világnézettől és pártállástól független. A város érdekében végzett közös munka közös sikereket hoz. Itt egy kis virág, ott egy pad, másutt egy szobor. Nem szép idea?
Lehet, hogy egy kívülállónak ezek apró lépéseknek tűnnek, nekünk viszont minden kicsinység sokat számít. Nemcsak az eredmény miatt, hanem azért, mert ezek a dolgok arról tettek tanúbizonyságot, hogy bennünk, péceliekben, ha akarjuk, megvan az az összetartás, ami előbb-utóbb valódi közösséggé kovácsol bennünket.
Azt mondják, a történelem gyakran ismétli önmagát. Vannak események, amelyeknek ugyanaz a jelentése történelmi távlatból tekintve. Az 1848-as szabadságharc és az 1956-os forradalom között is sok különbség van, több mindenben mégis hasonlítanak. Abban mindenképpen, hogy azt üzenték a világnak: egy kis európai nép a döntő történelmi pillanatokban méltósággal kezébe vette a sorsát, és „megbűnhődve múltat és jövendőt", véráldozat árán kivívta szabadságát. Azt lehetne mondani, hogy de hát nem vívta ki: mindkettőt, 1848-at is, 1956-ot is leverték! Csakhogy az igazságos forradalmak mindig győznek; olykor levertükben még inkább – mert rendet raknak a fejekben, megváltoztatják a jövőt, megreformálják a társadalom életét, olykor egész intézményrendszerét, öntudatát, erkölcsét is.
Észrevették, hogy a napokban is megéltek egy forradalmat? Mit megélték? Megcselekedték!
Mert ez év október 12-én itt is forradalom volt. Csendes, békés, de nagyon-nagyon hatékony.
Néhány nappal ezelőtt Önök is kinyilvánították véleményüket, és együttes akarattal elutasították a rosszindulatot, a hazugságot, a manipulációt. A békét és a közös munka teremtő erejét választották. Köszönjük, hogy mellettünk döntöttek, köszönjük mindannyiuk bizalmát, köszönjük az elmúlt négy esztendő közös munkáját.
Kívánom mindannyiunknak, hogy mindig meglegyen bennünk a hit Isten segítőkészségében, lelkünkben őrizzük a tisztaságot, szívünk vigyázza becsületünket.
És ezek után talán a legfontosabb: bízzunk az emberi kapcsolatok erejében, embertársaink segítőkészségében, a barátság rendíthetetlenségében.

alt

Szöllősi Ferenc és Fazekas Barna megkoszorúzza az emlékhelyet

Módosítás: (2014. október 24. péntek, 13:44)