Az ESE kicsit a testvérünk volt - Interjú Dr. Mile Gabriellával, az Egymást Segítő Egyesület új vezetőjével
Tavaly nyáron hunyt el az Egymást Segítő Egyesület alapítója, vezetője. Némethy Mária közéleti szerepet is vállalt a városban, sokszor fogalmazott meg markáns véleményt, neve egybeforrt az ESE-vel. Lánya most új szemlélettel, tervekkel vezeti tovább Pécel legnagyobb non-profit szervezetét.
– Hogy került az ESE élére, mennyire volt tervszerű, hogy átveszi a szervezet irányítását?
– Édesanyám 2024. június 21-én hunyt el. Amikor kórházba került, azonnal éreztem, hogy valakinek át kell vennie az irányítást, legalább ideiglenesen. Mégiscsak több mint 150 dolgozóról és számos ellátottról kellett gondoskodni. Ő volt a szervezet szíve-lelke, mindenki pánikba esett, ha ő kiesett a napi működésből. Összehívtam a vezetőket, és átvettem anya feladatait.
Persze anyu nem gondolt korábban arra, hogy én vezetem majd az ESE-t. Tudta, hogy orvosként sokat dolgozom és úgy gondolta, ez már túl sok feladat lenne. Azt is látta, hogy bizonyos dolgokat máshogy csinálnék, és ez nem volt könnyű számára. De hát jól ismertem a szervezetet. A testvérem szokta mondani, hogy az ESE olyan volt számunkra, mint egy testvér: velünk együtt nőtt fel, mindig téma volt otthon, néha még féltékenyek is voltunk rá.
Most tulajdonképpen ketten irányítjuk a szervezetet dr. Kovács Andrással, akit én hívtam a csapatba – korábban nem dolgozott itt, de komoly tapasztalata van a non-profit területen.
– Miként teltek az első napok a szervezetben, mennyire volt zökkenőmentes az átállás?
– Szerencsére édesanyám nagyon előrelátó volt. Stabil anyagi hátteret és egy rendkívül lojális munkatársi közösséget hagyott hátra. Mindig a takarékosságra törekedett: ha egy tevékenység nem volt fenntartható, megszüntette. A kollégák szívvel-lélekkel dolgoznak és remek vezetőink vannak, így az átállás zökkenőmentesen ment.
Csak egy példa a folyamatosságra: az édesanyám által felkarolt embereket továbbra is segítjük. A városban is jól ismert Púpos Laci, aki 2002. óta jár az ESE-be naponta, ma is minden nap megjelenik. Nálunk kapja meg a napi gyógyszereit, idén segítettünk neki személyi igazolványt csináltatni, sőt egy fontos ambuláns műtétre is elvittük. Brigi, akinek édesanyám házat építtetett, ma már nálunk dolgozik.
– Mi az, ami mégis változni fog az ESE-ben? Várható-e új szemlélet?
– Nem biztos, hogy ez a jó szó, de ha úgy tetszik, finomabban irányítok, mint anyu. Innovatívabban állok a napi problémák megoldásához és a hosszú távú tervezéshez egyaránt. Számos beruházásba is belevágtunk, hiszen sok minden elhasználódott az elmúlt harminc évben. Épületfelújításokat kezdtünk, tetőszerkezeteket cserélünk, energetikai korszerűsítésre is szükség van. Az isaszegi telephelyen egy szárnyat nővérhiány miatt korábban be kellett zárni, ezt most újranyitottuk. Sikerült egy kiváló vezetőt találnunk Isaszegre Nagy-Barta Erika személyében. Édesanyám mindig azt mondta, túl messze van Isaszeg, nehéz innen rálátni – most jó kezekben van az ottani otthon.
– Milyen forrásból tudják ezeket a fejlesztéseket megvalósítani?
– A nagyobb pályázatok most nem elérhetők számunkra, inkább a kisebb szervezetekre szabják azokat. Mi az állami normatív támogatásból – ami sajnos kevesebb főt finanszíroz, mint az ellátotti létszám – és a bentlakók által fizetett térítési díjakból gazdálkodunk.
– Milyen hosszabb távú tervei vannak?
– Szeretném, ha szebb környezet várná a hozzátartozókat és lakókat az épületeinkben – így a családtagok is nyugodtabb szívvel hagyják itt szeretteiket. Fontos, hogy a dolgozók is jól érezzék magukat, ennek része a béremelés és hogy coach segíti a vezetőinket és nővéreinket. Így jobban tudjuk kezelni a konfliktusokat és a munkahelyi nehézségeket.
Szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatot a péceli és isaszegi önkormányzattal is: egyrészt szívesen alkalmazunk hátrányos helyzetű dolgozókat, másrészt rendszeres civil fórum is jó lenne, ahol tanulhatunk egymástól.
– Édesanyja aktív közéleti szerepet vállalt. Ön is tervez ilyesmit?
– Nem, nem tervezek ilyesmit, nem is lenne rá időm.
esz
36 éves szervezet
Az ESE-t 1989. június 5-én alapították. Önkéntesek támogatásával sikerült létrehozni egy időseket és fogyatékkal élőket ellátó intézményrendszert. Az otthon két telephelyen, Pécelen és Isaszegen működik. Az otthonnak jelenleg összesen 194 lakója van, 122 fő van várólistán. Az ESE 2011-ig egy közéleti és kulturális havi folyóiratot is kiadott.