„Nem vagyok a mérleg nyelve” – Beszélgetés Karsai András önkormányzati képviselővel
Karsai András közel húsz éve tagja a képviselő-testületnek, 2019-ben még polgármesterjelöltként is indult a választásokon. Jelenleg az egyetlen független, jelölőszervezet nélkül bejutott képviselő. Függetlenségéről és a képviselői szerepekről beszélgettünk.
– 2019-ben még polgármesterjelölt is voltál. 2024-ben miért nem indultál a pozícióért?
– Annyi probléma tornyosult a város előtt, hogy úgy éreztem, nálam hozzáértőbb emberre van szükség a vezetéshez.
– Korábban azt írtad, hogy a bejutott képviselőknek támogatniuk kell a megválasztott polgármestert. Ma is így gondolod?
– Teljes mértékben. Én nem hiszek az „ellenzékiség” politikájában az önkormányzatban. Ha valakit felhatalmaztak, akkor őt kell támogatni, akárki is legyen az. Ha úgy tetszik, én mindig „kormánypárti” vagyok.
– Az egyetlen vagy, aki függetlenként került a testületbe. Mit jelent ez a „függetlenség”?
– Azt, hogy nincs mögöttem jelölőszervezet. De hozzá kell tennem, hogy nem hiszek a középen állásban. Én az igazság és nem igazság mentén igyekszem dönteni. Egyébként fiatalon baloldali, liberális nézeteket vallottam, de mára felnőttem, inkább konzervatívnak tartom magamat. A jelenlegi kormánypárt nézetei közelebb állnak a világképemhez.
– Miben más a mostani testület működése a korábbiakhoz képest?
– Nagyon más. Korábban férfiak dominálták a testületet, és ez gyakran vezetett durva vitákhoz. Most viszont a női vezetők jobban kezelik a konfliktusokat, empatikusak, a macsós férfiak is visszafogják magukat a felszólalásaikban. Ez jól illeszkedik az én békére törekvő szemléletemhez. Ferdinandy István határozott véleményt képvisel, de szerintem nem a konfliktust keresi, hanem észszerű felvetésekkel él, kulturált módon fogalmazza meg határozott véleményét.
– Többen a mérleg nyelvének tartanak. Egyetértesz ezzel a megállapítással?
– Nem. Én valóban függetlenként működöm, nem vagyok a mérleg nyelve. Egyszerűen a saját meggyőződésem szerint szavazok. Ebben a testületben jó dolgozni, jó társaság, jó és intelligens emberek vesznek körül. Önazonosabb vagyok ebben a közegben. Mindkét oldal kikéri a véleményemet, majd elfogadják, ha máshogy döntök.
– Nekem úgy tűnik, hogy jobban koncentrálsz a saját környezetedre, mint az egész várost érintő ügyekre. Jól látom? Mi egy képviselő feladata szerinted?
– Úgy látom, itt tudok leginkább segíteni. Ha kell, árkot tisztítunk, vagy épp vízóracserét intézünk időseknek. A városi fejlesztésekhez kormányzati támogatás kellene, mi legfeljebb terveket tudunk készíteni. Ráadásul sokszor eszköztelenek vagyunk: ott van például a MOHU esete. A lakók rajtunk kérik számon a szemétszállítás hibáit, de nem tudunk érdemben beavatkozni.
– Többször utaltál már arra, hogy a város kényszerpályán mozog. Ez alatt mit értesz?
– Az 1990-es években értékes ipari területek helyett lakóövezetek alakultak ki, cégek helyett magánszemélyek költöztek Pécelre. Ez komoly infrastrukturális terhelést jelentett, de iparűzési adóbevétel nélkül. A beruházásokra alkalmas telkek sok magánszemély kezében vannak, nehézkessé teszik a befektetők idevonzását.
– Javaslatodra a képviselők minden testületi ülésen beszámolnak elvégzett munkájukról. Hogy működik ez az új gyakorlat?
– Szerintem jól működik, de nem biztos, hogy sokáig így marad. Valószínűleg előbb-utóbb lesz egy indítvány, hogy csak negyedévente kelljen beszámolni. Pedig ez egy jó lehetőség arra, hogy ne csak a rendezvényeken való részvételről essen szó, hanem valódi munkáról.
– Nem mindenki tudja, de rendszeresen jótékonykodsz saját tiszteletdíjadból is.
– Más képviselők is így tesznek. Balázs Ottóval például nemrég egy szenior festőkör számára gyűjtöttünk eszközökre, összesen 170 ezer forintot. Mindenesetre ez jó példa, és a többi képviselő sem akar lemaradni szerintem.
– Korábbi választási tájékoztatódban írtad, hogy „gyerekfejjel arra vágytam, hogy én is részt vehessek a helyi közéletben, csak a látottaknál higgadtabb szemlélettel”. Sikerült megőrizni ezt a higgadtságot?
– Igen, és ez nagy eredmény. A ’90-es évek még igazi vadnyugati időszak volt: az asztal alatt rugdosás sem volt ritka. Ma már ciklusról ciklusra csökkennek az indulatok. Az emberek hajlamosak a vitákat széthúzásként értelmezni, pedig a vita nem akadálya a fejlődésnek, épp ellenkezőleg!
esz